Eldobott életek

…az öngyilkosság okainak háttere és megértése

Szinte hetente hallunk olyan esetet, hogy valaki öngyilkosságot követ el. Ezeket az eseteket mindenki megrendüléssel fogadja, és akarva-akaratlanul is találgatásba kezdünk, vajon mi vezet ahhoz, hogy valaki ilyet tegyen. A témát körbejárva osztom meg a gondolataimat, a teljesség igénye nélkül.

A halál, mint általános fogalom

A halál önmagában tabu téma, és a legtöbb ember számára félelmetes fogalomnak tűnik, pedig ez az egyetlen dolog, ami mindenkivel meg fog történni egyszer, és kijelenthetjük, hogy ez az egyetlen biztos pont az életünkben, bármennyire morbidnak is hangzik. Amikor a halállal találkozunk életünk során, átértékelődnek bennünk a dolgok, jobb esetben egy pozitív változáson megyünk keresztül, melyben magasztosabb célokat tűzünk ki magunk elé. Ilyenkor fogadkozunk, hogy megváltozunk, hogy jobban figyelünk magunkra és másokra, mert a halál üzenete valójában tényleg a kikerülhetetlen változás.

Életünkben sok pici halált élünk meg: iskolaváltás, szakítás, munkahelyváltás, csalódás egy jó barátban, valami nagyobb veszteségélmény (pl. ellopják az autónkat, elvesznek a digitálisan készített képeink az elmúlt 20 évből stb.) Gyermekként kicsi kedvenceink elvesztésével is megtapasztaljuk az elmúlást, így kezdjük megérteni és jobb esetben elfogadni az elmúlást.

Túlélő ösztönök

Amikor bajba keveredünk és a testünk egészségesen működik, bekapcsolnak azok a funkciók, melyek az adott helyzetben a túlélést biztosítják számunkra. Testünk a végsőkig küzd azért, hogy életben maradjon, hiszen a túlélés evolúciós szempontból fontos: ha élünk, fennmarad az emberi faj, de ez az állatok esetében sincs másként. Anatómiai felépítésünk tehát megfelelő működés esetén semmi esetre sem engedi meg, hogy bármilyen formában önmagunk ellen tudjunk fordulni. Például soha nem tudnánk puszta kézzel megfojtani önmagunkat, ahogy a saját fejünket a végsőkig víz alá nyomni sem. Vajon mi vezet tehát odáig, hogy valaki képes az életet önkezűleg eldobni magától?

Szorongás, depresszió, alváshiány

Őseinket egy életen át nem érte annyi inger, mint korunk emberét egy nap alatt. Idegrendszerünk evolúciója nem tud olyan ütemben megtörténni, amilyen ütemben a világ változik, fejlődik körülöttünk, így az idegrendszer túlstimulálása okán nagyobb számban jelennek meg szorongásos tünetek. A megnövekedett társadalmi elvárások, a pénzügyi helyzet és a megélhetés biztosítása érdekében tett erőfeszítések, a gyermeknevelés és a vele járó elvárások csak egy-egy szeletét képezik azoknak a külső tényezőknek, melyek az idegrendszert kimerítik és pszichoszomatikus tüneteket, rosszabb esetben komolyabb betegségeket generálnak. A szervezetünk állandó egyensúlyra törekszik, és egy ideig megpróbálja kompenzálni azokat a területeket, melyek kibillennek az egyensúlyukból.

A kimerült idegrendszer felborítja a szervezet homeosztázisát, a stresszhormonok például lelassítják az anyagcserét, növelik a szív munkáját és a vérnyomást, ezzel megindítva egy olyan folyamatot, mely egyenesen vezethet akár depresszív tünetek megjelenéséhez is. Kimerül a mellékvese, az örömhormonok szép lassan kiürülnek. A mobiltelefonok megjelenésével a kielégítő alvásért felelős melatonin hormon termelődése is kárt szenved, hiszen a képernyő bámulásával folyamatos fényt érzékel az agyunk, így nem kezd el melatonint termelni, mely normál esetben a sötétedés hatására történik meg. Az alváshiány vagy a nem megfelelő minőségű alvás is olyan
mértékű kimerültséghez vezethet, mely depresszív tünetekben nyilvánulhat meg és hosszútávon pszichés problémákat is okozhat.

Az öngyilkos tudatállapot

Az érzelmeknek kémiája van, mely hat az egész testünkre és a benne zajló folyamatokra. Ha tágabb értelemben vizsgálom, a bűntudat, az önmarcangolás, az önutálat és a harag is egy lassú öngyilkos folyamat. Ezért mindenképp érdemes az ilyen jellegű érzéseinket felszámolni, és megengedni magunknak az egyenrangúság érzését, a megbocsátást és nem árt, ha meg is tanulunk szívből bocsánatot kérni, mert ez is felszabadító lehet.

Még mindig jobb ezt az utat követni egy pár alkalmas sírással, mint a bennünk felhalmozódott érzelmi mérgek hatására önmagunk ellen fordulni, betegségekkel vagy rosszabb esetben öngyilkossággal. A megélt vagy tudattalanul frusztrációt okozó negatív érzelmek által kiváltott kémiai folyamatoknak köszönhetően testünkben a hormonrendszer felborul, a neurotranszmitterek elégtelen vagy nem megfelelő mennyisége következtében az idegsejtek közötti ingerület átvitel nem működik megfelelően, és szorongásos vagy depresszív
tüneteket okozhat.

A szorongás egy olyan állapot, mely öngerjesztő: a szorongó ember egy idő után attól kezd szorongani, hogy nehogy szorongjon. Így folyamatos stresszállapotba kerül, mely még jobban kimeríti, esetleg depresszív állapotba kerül, de nem ritka a derealizációs vagy a
deperszonalizációs érzés sem, amikor az egyén a környezetét vagy önmagát idegennek érzi. Fontos, hogy ilyen tünetekkel haladéktalanul pszichiáter segítségét kell kérni, a további állapotromlás elkerülése végett. Ha megértjük, hogy a szorongásos állapot a tudatos vagy tudattalan érzelmi stresszekhez kötődik, és megborítja a test kémiáját, talán kevésbé érezzük „cikinek” vagy „gyengeségnek”, és bátrabban kérünk segítséget.

A tudatosan vagy tudattalanul megélt negatív érzelmek hatására kialakuló egyensúlyvesztés olyan tudatállapotot hozhat létre, melynek egyetlen megoldásaként és felszámolásaként az egyén önmaga ellen fordítja haragját, dühét, tehetetlenségét, és eldobja az életét. Ez általában nem egy okra vezethető vissza, és az önismeret sokat segíthet az állapot megértésében és az állapotromlás megelőzésében.

Az önismeret szerepe az öngyilkosság elkerülésében

Amikor arra buzdítok mindenkit, hogy ismerje meg önmagát és ehhez válasszon maga mellé egy jó szakembert, aki ebben támogatni tudja, nem azért teszem, hogy erőltessek bármit is. Az önismeret a boldog élet alapja. A mostani társadalmi és pénzügyi helyzetben annyira kifelé fordul mindenki, hogy elfelejt önmagával, vagyis az érzéseivel kapcsolódni, és hajlamos mindenben a korlátokat és a
hátráltató tényezőket látni.

Nem kapcsolódunk a testünkkel, pedig ha megtennénk, kevesebb lenne a betegség, a szorongás, a depresszió és az öngyilkosság is. Pénzért megyünk elvonulni, holott önmagunkkal kapcsolódni minden áldott nap és bárhol tudunk. Másoktól várjuk, hogy segítsenek
rajtunk, de ha igazán megtanulnánk újra ráhangolódni önmagunkra, ismernénk és alkalmaznánk az alap természeti törvényeket, ismernénk a testünk szavát, meg tudnánk előzni sok csalódást és fájdalmat.

„…az öngyilkosságot elkövetők többségének ijesztően alacsony szintű az önismerete, átlagos műveltsége, küzdőképessége. (…) Nincsenek tisztában önmaguk fizikai, értelmi adottságaival, lehetőségeivel, ezért képtelenek kijutni a zsákutcából. Hogy az ilyen ember mit jelöl meg
öngyilkossága okaként, azt ajánlatos fenntartással fogadni, s ha valaki az öngyilkosság tettéig elvezető folyamat főbb okait is meg akarja ismerni, annak kiderítésére napokat, heteket kell rászánnia.” Gergely, M. (1981) Röpirat az öngyilkosságról 27.oldal, Medicina

Érdemes tehát kiművelni magunkat önmagunkból, megtanulni őszintén és saját szívünkből élni. Rengeteg frusztrációtól lehet ezáltal megszabadulni, és nem lenne szükséges a halálba menekülni a szabadság, felszabadultság érzését keresve. Ha megismerjük saját erősségeinket, fel tudjuk őket használni gyengeségeink leküzdésére, és nehéz élethelyzetekben is elő tudjuk őket kapni a megoldáshoz. Ha vesszük a bátorságot, és belevágunk ebbe az izgalmas utazásba, akkor sokkal több örömben lesz részünk, mint azt gondolnánk.

Az ember rengeteg időt tölt a munkájával, a hobbijával, órákat képes eltölteni egy bárban vagy egy bevásárlóközpontban lézengve, de nem képes arra, hogy napi fél órát eltöltsön önmagával és fejlessze önismeretét, az önmagára való ráhangolódás képességét. Ez is egy olyan dolog, mely ismételt gyakorlással tökéletesre fejleszthető, pont, mint egy fekvőtámasz vagy egy maraton lefutása.

Mindig azt szoktam mondani, hogy csak a kezdet nehéz. Ha fogyókúrába kezdünk, az elején vadul számoljuk a kalóriákat, de 2 hét múlva fejből vágjuk, hány kalória egy tojás, egy zsemle vagy egy szelet rántott hús. Az önismeret ugyanilyen: gyakorlod és természetessé válik.

Az öngyilkosság más szempontból

Amikor fájdalmainkra magyarázatokat keresünk annak érdekében, hogy mérsékeljük azokat, bármilyen megközelítés segítségünkre lehet. Nagy tiszteletben tartom Bert Hellinger német pszichiáter munkásságát, és az általa kidolgozott családfelállítás módszerét. Pszichológiai
szempontból is teljesen nyilvánvaló, hogy származási családunk és az azon belüli viszonyok egy rendszert képviselnek, és mint minden rendszer, a családrendszer is egyensúlyra törekszik, csakúgy, mint a testünk vagy a bolygónk.

Ha a családon belül valaki meghal, az elhunyt sorsával összefonódott családtag választhatja, hogy idő előtt „utána megy”, vagy rosszabb esetben előfordulhat, hogy valaki helyett inkább ő „megy el”. Ez elsőre ijesztőnek hangzik, de a dinamika valós és gyógyítható.

Megfelelő önelemzéssel, önmagunkhoz való őszinteséggel, származási családunk megismerésével és elfogadásával az elhunyt családtagok is helyet kaphatnak a szívünkben, és láthatatlanul segítenek minket a teljes és boldog élet megélésében, és nem akarjuk majd a család iránt érzett tudattalan lojalitásból átvenni tőlük a sorsukat.

Függőségek: menekülés a valóság elől

Sokan a különböző kábítószerek fogyasztását okolják a módosult tudatállapot kialakulásáért, mely bizonyos esetekre valóban jellemző. Mint minden függőség, a kábítószer is azt a célt szolgálja, hogy használója ne legyen jelen. És ha nincs jelen, akkor nincs jövő. A függőségek múlt béli elszenvedett sérülések okaként jönnek létre különböző formákban. A személy a múltban „ragad”, és egyfajta
önmarcangolás, melankólia társul a múltbéli eseményhez, amivel az egyén valójában nincs tisztában.

Az élvezeti cikkek mind az idegrendszerre hatnak, holott a fentiekben már említettem, hogy az idegrendszerünket amúgy sem kíméli a jelenlegi életvitelünk. A menekülés, mint énvédő mechanizmus a fájdalom elkerülését hivatott szolgálni, de semmi esetre sem hasznos, csak elmélyíti az amúgy is meg nem értett tudattalan mechanizmusokat és az egyén elkülönülését erősíti. Egyenes tehát az út az önpusztításba.

Hogyan segítsünk…

Fejezzük be az ítélkezést! Minden ember terheket cipel, sokszor olyanokat, amiket ő maga sem tud. Alapból senki nem születik gonosznak, irigynek, rosszindulatúnak. Legyünk nyitottak, érdeklődők, megértőek másokkal, figyeljünk oda a környezetünkben élőkre, adjunk magunkból szívből, és ne kényszerből.

Foglalkozzunk magunkkal, hiszen ha mi változunk, a világ is változik körülöttünk. Ismerjük fel valódi szükségleteinket, és tanuljuk meg ezeket megfelelően tálalni mások felé. Vegyük a bátorságot és fedezzük fel magunkat, az érzelmektől felesleges félni, mert az elfojtások valahol utat törnek maguknak.

Erdős Edina – konzultációk

Amennyiben tetszett a cikk kérlek, oszd meg másokkal is.
Ha szeretnél belevágni az önismereti folyamatba, a lehetőségeket ITT olvashatod el.